A budapesti Rózsadomb egyik kertjében Ilona néni készült a hagyományos szőlőszüretre. Évek óta rendezte meg a családi összejövetelet, ahol a szőlő mellett frissen sütött pogácsák és házi bor várták a vendégeket. Ám egy napon, miközben a teraszt takarította, éles zümmögés riasztotta fel. A pergola alatt, egy elhagyott madárodúban hatalmas darázsfészek lappangott. Ilona néni elsápadt – a szüret másnapra volt kitűzve, és a darázsok közvetlenül a vendégek útjában voltak. Kétségbeesetten kapott az internet után, és a darazsfeszkek.hu oldalon talált segítséget. „Azonnal jövünk,” ígérte egy határozott férfihang.
Estefelé, amikor az első vendégek már érkezni kezdtek, egy magas, középkorú férfi, Gábor érkezett motorral. „A fészek mérete miatt sürgős az irtás,” magyarázta, miközben kipakolt egy hosszú csövű permetezőt és védőfelszerelést. Ilona néni aggódva nézett a pergolára, de Gábor nyugtatóan mosolygott: „Még ma este végezünk.” A szőlőfürtöket óvatosan letakarták, hogy a permet ne érjen hozzájuk, majd a művelet elkezdődött.
Gábor védőruhában, arcsisakkal lassan közeledett a fészekhez. „Éjjel aktívabbak, de most már alvóak,” suttogta, miközben egy speciális folyadékot permetezett a bejárat köré. A darázsok egy része azonnal felriadt, de a szer gyorsan hatott. A zümmögés fokozatosan elcsitult, mintha a kert is lélegzetet vett volna. „Így holnapra semmi nyoma nem marad,” biztatta Gábor, miközben a fészek maradványait egy vastag zacskóba gyűjtötte. Ilona néni még mindig reszketett, de a megkönnyebbülés már érezhető volt.
Miközben Gábor eltávolította a fészket, Ilona néni felfedezett benne valami szokatlant: egy apró, ezüstszínű gyűrűt, amely valószínűleg egy mókus vagy madár hordta be. „Ez a darázsok kincse,” nevetett Gábor, és átadta a tárgyat. „Tartsa meg szerencsének.” A fészek szerkezetét részletesen bemutatta: a rétegek között apró rovarok és fakéreg darabok voltak láthatók. „Egy hét alatt építették volna újra, ha nem avatkozunk közbe,” magyarázta.
Másnap délután a kert hangos nevetéssel és zenével telítődött. A vendégek nem hitték volna, hogy itt tegnap még veszély leselkedett. Gábor néhány órával korábban visszatért, hogy ellenőrizze a területet, és egy darázsriasztót ajándékozott Ilona néninek. „Ezt tegye a kert sarkába – a hanghullámok távol tartják őket,” tanácsolta. A gyűrűt pedig felakasztották a pergolára, mint a szerencse szimbólumát. A szomszédok, akik a történetet hallották, már böngészték a darazsfeszkek.hu oldalt.
Estére a hold világított a kertre, és Ilona néni egy pohár borral a kezében végiggondolta a napot. A félelem helyett most már büszkeség töltötte el: mindent tökéletesre sikerült rendezni. Gábor névtábláját letette az íróasztalára – „Majd jövőre is hívom, ha kell,” gondolta. A darázsok talán visszatérnek, de most már tudja, hogy a megoldás egy kattintásra van. És így, egy kis segítséggel, a Rózsadomb őszének varázsa ismét diadalmaskodott.
